Nemes Pál naplójegyzete alapján…
Utvonal Csikszentkiraly, Csikszereda, Csikcsicso, Csikszenttamas, Domokos, Balanbanya es Kovacs Peter hago.
Fent vagyok most 1250 meter korul, miutan leereszkedtunk 1320 meterrol. Nem semmi. Biciklivel..
Reggel meghívott Székely Ernő csíkszentkirályi polgármester egy kávéra és kaptunk ez alkalommal egy oklevelet. Jól esett. Végul is kilenc éve a csapat mellett vagyok (van a Novocom) és most részt is veszek. Jók es szükségesek ezek a dolgok, mert megerősítenek abban, hogy jó irányba megyek és érdemes tovább folytatni.
Kiderült, hogy ott szolgal Csató Béla, volt marosvásárhelyi római-katolikus főesperes. Most itt a plébános. Igy meglátogattuk őt is. Mondott néhány kedves szót, jókívánságot, kzösen elmondtunk a Mi atyánkat, románok, magyarok, orodoxok, reformátusok és római-katolikusok és ő megáldotta a kis csapatunkat.
Átgurultunk Lakatos Gáborhoz. Tíz éve fogadja a biciklis csapatot., most éppen leves, töltött káposzta, sült csirke comb volt a menü. Ez után egy kis tészta, és az általunk rendelt tíz év feliratu torta. Ma reggel véres-májas, kolbász és még ki tudja mi, mert nem néztem a többit.
Itt már átveszem a napló folytatását, mert Palkó (Nemes Pál) túl személyes hangulatban írt, mivel nagyon régi, még MAKOSZ korabeli kapcsolata van a Korodi, Borboly, Tulit hármassal.
Még Lakatoséknál reggeliztünk, mikor megérkezett Korodi Attila képviselől, aki – mint az este kiderült – Tánczos Pista keresztfia.
Ő egy összecsukható, nagyon praktikus kerékpárral kísért el egy darabig, amig defekt miatt kölcsön nem adtuk neki a pótbiciklit. Hát már ilyenek a Csíkszereda felé vezető utak. Megérkezett Ráduly Róbert szeredai polgármester is, a felesége biciklijét hozta “betörni”. Tulit Zsombor megint eljutott közénk, hajnalban indult kerékpárral Sepsiszentgyörgyről, hogy elérjen az indulásig. Kovács Lajos rövidpályás gyorskorcsolyaedző a várost jelző táblánál várt, addig kerékpárral jött, onnan autóval, neki is defektje lett. Több hiba már nem történt, és így együtt karikáztunk be a városházára, több helyi sajtós, köztük Dobos László kollégánk autós kíséretével. – Az lenne a furcsa és hír, ha nem Gurulna a Marosvásárhelyi Rádió – értékelte az évtizedes teljesítményünket az előljáró. Lesz Román körverseny és Székely Körverseny is nemsokára – mondta Ráduly Róbert.
A város-ról a megyeházára ereszkedtünk le. Borboly Csaba tanácselnöknek megköszöntük a támogatást és Korodi Attila képviselővel élőben is bejelentkeztünk a rádióadásba. A turizmus egyik pillére a kerékpározás is lehetne a székelyföldön, egyeztünk meg közösen, majd a MAKOSZ-osok fényképeződésével zártuk a találkozót.
A Csíki Székely Múzeumban Oláh Hunor tárlatvezető segítségével majdnem rekord idő alatt “futottuk” végig a 19. század kortárs magyar festők tárlatát. Szinyei Merse Pál, Barabás Miklós, Munkácsy Mihály, hogy csak egy pár alkotó nevét ismertessem mindazok közül, akiknek a képe még július végéig látható a kiállítótermekben. Gyramati Zsolt igazgató 18-20 ezres látogatottságra számít, még úgy is, hogy a válság miatt csappant a látogatók száma. Már a jövő évi kiállítást is tervezik. “Ha egy üzlet beindul…”
Találkoztunk Nagy Istvánnal és kedves feleségével Gyöngyivel, akikkel szintén az első túra óta tart a kapcsolatunk. Most is be voltak fogva a kiállítással, így rövid beszélgetéskére futotta. Majd Vásárhelyen – jutottunk közös nevezőre.
Felcsíkra gurulva meglepődtünk a Karcfalvi kerékpáros sávon és az első vidéki műjégpályából, első vidéki fedett műjégpályává előlépő létesítményen, a madéfalviakkal pedig az első túránk Csaracsó-i szállását és az oda vezető útat emlegettük. Csíkszenttamáson a turisztikai lehetőségek után érdeklődtünk, Csíkszentdomokoson egy hallgatónk Márton Csaba építő-vállalkozó hívott meg egy folyadék pótlásra. Ő Marosvásárhelyen már 390 házat épített, a gazdasági hanyatlás miatt nála is visszaesett az értékesítés.
Domokos felső részében ért utól a tudósítás. Három hölgy állt egy kapuba, egyiküket be tudtam kapcsolni élőben, de ketten mutatkoztak be. A bejelentkezés után szinte az össze Balánbánya felé eső ház kapujába, ablakába kiálltak a helyiek, bennünket hallgattak és kíváncsiak voltak ránk.
Ilyen sem történt az elmúlt 9 túra során – mondta Borbély Zoli.
Balánbányán újabb hallgatókkal futottunk össze
És innen visszaadom a szót Palkónak: (az ékezetek hiánya mitt elnézést, nem tudta, mikor megírta, hogy ez a blogomra is fel fog kerülni, nekem meg már hajnali negyed kettőkor nincs energiám)
Domokos es Balanbanya kozott is jot tekertunk, de onnan felfele meg jobbat. A balanbanyai tablatol kb. 15 kilometert jottunk felfele a Kovacs Peter hagoig. A fiuk szerint ez a legnehezebb emelkedo. Szepen, nyugodtan jottunk fel haton: Tulit Zsombi, Keresztes Zsombi, Radu Florea, Nelutu, Borbely Zoli es En. Nagyon jol jottunk, 1320 meter magasra. Zoli gratulalt a vegen, de az az igazsag, hogy en is nagyon buszke voltam magamra. Tulit Zsombi es Peter elmentek lefele Gyergyo iranyaba. Ugy gondoltak, hogy fel ora alatt lent vannak es elerik a vonatot. Fent nagyon faztam, a faradsag es a tekeres. Folyt a viz rolam, en ritkan izzadok meg, most rendesen termeltem. Megsem fogytam a tura alatt, inkabb hiztam. Meg van nehany nap, hianyozni fog ez a tura.
Dinnyet valami nyavaja utolerte. Nagyon el volt keskenyedve es autoval is jott fel egy szakaszt. Kialussza magat es holnap mar jobb lesz. A doki ellenben feltekert valahogy. Az eg tudja hogyan.
Az utolso ket kilometert, ami inkabb 6-7 volt, auton jottunk. Az ARO alig jott at, de jott szegeny.
Itt a menyorszagba ertunk. Egy kis paraszt haz az erdo kozepen. 20 – 30 lo, egy csomo kutya. Egy fiatal, vekony, kemeny kotesu es hihetetlen nyugalommal megaldott ember a gazda. Gál Csaba. Itt el telen – nyaron. Rengeteget van a lovakkal uton, turistakat vezet. Nemreg a Matraig jartak.
Az “udvaron” komondor. Gonyoru a kutya. Csapzott, tepett, egyenletlen a szore, de …
Kicsit irigyelem ezt az embert, de biztos nem birnam sokaig itt a vadonban.